Nagyböjtöt megelőző vasárnapon, február 14-én az Egyház különösen is imádkozik mindazokért, akik a világban ínséget szenvednek. Az imádság mellett erősödjék bennünk a készség az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlására!
Ferenc pápa 2018-ban írt üzenete az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) igazgatójának (részlet)
„2030-ra lehetséges egy éhezésmentes világ megteremtése. (…)
Lépjünk ki abból a mozdulatlanságból, amely gyakran megbénít és meggátol minket a cselekvésben. (…) Ezen a napon fájdalommal tudatára kell ébredni az éhezés drámájának, milliók aggodalmának és reményeinek, akiknek hiányzik a mindennapi betevő falatja. Merni kell személyes szenvedésként megélni azt, ami a világban történik, és meg kell kétszerezni az erőfeszítéseket azért, hogy senkinek ne hiányozzon a szükséges élelem, sem minőségben, sem mennyiségben.(...)
Míg növekszik azoknak a száma, akiknek nincs mit enniük, a nemzetközi szolidaritás kihűlni látszik. (…) A szegények hatékony segítséget várnak tőlünk, ami megszabadítja őket levertségüktől, nemcsak javaslatokat és konferenciákat, amelyek a nyomor okainak részletes tanulmányozása után egyetlen eredménnyel zárulnak: ünnepélyes rendezvényekkel, elkötelezettségekkel, amelyeket sosem valósítanak meg, vagy mutatós kiadványokkal, amelyek a könyvtárak katalógusait gazdagítják.
(…)
A 21. században jelentős lépéseket tettünk előre a technika, a tudomány, a kommunikáció, az infrastruktúrák terén. Ugyanakkor pironkodnunk kell azért, hogy nem értünk el ugyanilyen előrehaladást emberségben és szolidaritásban, amelyek által a leghátrányosabb helyzetben levők elsődleges szükségleteit kielégíthetnénk. (…) Mindenki arra kapott meghívást, hogy túllépjen ezen. Ennél sokkal jobbak is lehetünk és jobbat is tehetünk. Cselekvésre van szükség ahhoz, hogy teljesen megszűnjön az éhezés. Politikai döntések és cselekvési tervek kellenek, amelyeket az az etikai meggyőződés támogat, hogy a személy átfogó javát akarjuk szolgálni. (…)
Nem az ünnepélyes nyilatkozatok számolják fel az éhezés problémáját. Az éhezés elleni küzdelemhez nagyvonalú finanszírozásra és a kereskedelmi korlátozások eltörlésére van szükség, valamint elsősorban növelni kell a klímaváltozással, a gazdasági válságokkal és a háborús konfliktusokkal kapcsolatos rugalmasságot. (…) Növelni kell azokat a pénzalapokat, amelyek célja a béke és a népek fejlődésének elősegítése. El kell hallgattatni a fegyvereket és meg kell szüntetni káros kereskedelmüket, hogy meghalljuk azoknak a hangját, akik elkeseredetten sírnak, mert az élet és a fejlődés peremén magukra hagyták őket.”
Szent II. János Pál pápa enciklikája az Isteni irgalmasságról - Dives in misericordia (részlet)
- „Azokra a világban ma is létező kínzásokra is gondolnunk kell, melyeket államhatalmak alkalmaznak hatalmuk és politikai túlsúlyuk fönntartása érdekében (…). A biológiai veszély észlelésével együtt egy másik veszély tudata is növekszik, mely veszedelem arra is képes, hogy teljesen eltörölje az igazán emberi értékeket, melyek legszorosabban összefüggnek az ember személyi méltóságával, az igazsághoz és a szabadsághoz való jogával.
- És mindez abban a nagyon fájdalmas helyzetben történik, melyben gazdag, jóltáplált és fogyasztásra berendezkedett emberek és társadalmak mellett éhező emberek és társadalmi rétegek vannak. Gyermekek halnak éhen édesanyjuk szeme láttára. A világnak vannak részei, ahol hatalmas területek tengődnek nyomorban és igen alacsony fejlettségi szinten. Ezt ma már az egész földkerekség tudja. Sőt, ez az emberek és társadalmak közötti egyenlőtlenség nemcsak létezik, hanem egyre inkább növekszik is. Előfordul, hogy egymás mellett élnek gazdagok, akik dúskálnak a bőségben, és szűkölködők, akik igen nagy nyomorban vannak. Ezek száma sokszor tíz, sőt százmilliókra tehető. (…)
Az irgalmas szeretet gyakorlása kötelességünk
- Jézus Krisztus nemcsak arról tanított, hogy az ember megtapasztalhatja Isten irgalmát, hanem azt is megparancsolta, hogy maga az ember mások felé >irgalommal legyen<: >Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek< (Mt 5,7). (…) ha a boldogságok általában utat mutatnak a megtérés és az élet megjobbítása felé, az irgalmasoknak ígért boldogság kifejezetten ezt teszi. Az ember ugyanis annyira közeledik Isten irgalmas szeretetéhez, amennyire saját szívében irgalmassá formálódik a felebaráti szeretet.
Aki irgalmas: ajándékoz és ajándékot nyer
- Ez az evangéliumi átalakulás nem egyszer s mindenkorra lezáródó történés, hanem állandó folyamat, életstílus, mely a keresztény hivatásnak szükségszerű és elmaradhatatlan tulajdonságát jelenti. (…) irgalmas szeretetről van szó, amely természete szerint teremtő szeretet. A kölcsönös emberi kapcsolatokban azonban az irgalmas szeretet soha nem csak az egyik fél tette, illetve magatartása. (…) mert aki ajándékoz, a jótettében maga is mindig ajándékokat nyer.
Az irgalmasság tette mindig kölcsönös
- E témakörben a megfeszített Krisztus a példakép és a legsürgetőbb ösztöke számunkra. (…) egy cselekedetünk csak akkor lesz az irgalmas szeretet tette, ha végrehajtása közben meg vagyunk győződve arról, hogy mi kapunk irgalmat attól, aki felé irgalmat gyakorolunk. (…)
Az irgalom szolgálata szegénységet követel
- (…)Másként azonban lehetetlen >meríteni az Üdvözítő forrásaiból< (Vö. Iz 12,3), mint az Ő szegénységének szellemében, melyre minket az Úr szavával és példájával meghívott: >Ingyen kaptátok, ingyen adjátok< (Mt 10,8). Ily módon az egész Egyház életében és szolgálatában – az egész nép és a felszentelt szolgák tanúságtételében, akik az evangéliumi szegénység által tanúságot tesznek Urunk >csodálatos műveiről< – sokkal jobban megmutatkozhat az >irgalomban gazdag Isten<.
Az Egyház azért él, hogy az irgalom jele legyen.”
Magnificat (Lk 1,46-55)
„Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”
Elmélkedést segítő kérdések:
- Tudok-e együttérezni és együtt szenvedni az éhezőkkel?
- Kivel osztom meg az ételemet?
- Hogyan segítem konkrétan, lehetőségem szerint a szegényeket?
Forrás: