Betegek világnapja – február 11. - Boldogasszony Imaszövetség

Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére 1993 óta február 11. a Betegek világnapja. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya a lourdes-i Soubirous Bernadettnek. Néhány nappal később a jelenés helyén lévő barlangban csodatevő forrás fakadt. A Lourdes-ba zarándokolók száma évente több mint félmillió, a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma több ezerre tehető.

Szent II. János Pál pápa: Üzenet a betegek 13. világnapjára (részlet)

„…2005-ben ismét Afrika lesz a Betegek Világnapja főünnepének házigazdája (…). Afrika olyan földrész, ahol számtalan ember – férfiak és nők, gyerekek és fiatalok – mintegy az út szélén fekszenek, betegen, sebesülten, ájultan, az élet peremére szorulva és elhagyatottan. Sürgősen szükségük van irgalmas szamaritánusokra, akik a segítségükre sietnek. (…)

Mária, Szeplőtelen Szűz, a fájdalmak és a reménység Asszonya, légy irgalmas azok iránt, akik szenvednek, és kérd számukra az élet teljességét! Fordulj a Te anyai tekinteteddel különösen Afrika népéhez, akik mindenben szükséget szenvednek, mert AIDS által fertőzöttek vagy más betegségben szenvednek! Tekints azokra az édesanyákra, akik siratják fiaikat, tekints azokra a nagyszülőkre, akiknek megvannak az anyagi forrásaik ahhoz, hogy árván maradt unokáikat fel tudják nevelni! Szorítsd mindnyájukat a Te szívedhez, Mária, Afrika és az egész világ Királynője! Szentséges Szűzanya, imádkozz érettünk!”

Ferenc pápa: Üzenet a betegek 29. világnapjára (részlet)

„A betegség tapasztalata ráébreszt saját sérülékenységünkre és a másoktól való velünk született függésünkre. Teremtményi mivoltunk ezáltal lesz még nyilvánvalóbb, mert megtapasztaljuk Istentől való egyértelmű függőségünket. A félelem, a zavar, a bizonytalanság, néha pedig a megdöbbenés is birtokba veheti elménket és szívünket, ha betegek vagyunk; tehetetlennek érezzük magunkat, mivel egészségünk nem a képességeinktől vagy az aggodalmaskodásunktól függ (vö. Mt 6,27).

A betegség felveti az élet értelmének kérdését, amelyet hittel Isten elé hozunk: ez az egzisztencia új irányára és értelmére irányuló kérdés, amire előfordulhat, hogy nem kapunk azonnal választ. Rokonaink és barátaink sem tudnak mindig segíteni minket ebben a fáradtságos keresésben. (…)

Itt szeretném megemlíteni a testvéri szolidaritás fontosságát, amely a szolgálatban válik konkréttá és változatos formákat ölthet, amelyek mind felebarátaink támogatására irányulnak. >A szolgálat azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik törékenyek a családunkban, a társadalomban, a népünkben.< (Homília Havannában 2015. szeptember 20-án). Ebben a szolgálatban mindenki képes arra >hogy félretegye kívánalmait, elvárásait, mindenhatóságra irányuló vágyait a legtörékenyebbek konkrét tekintetének színe előtt. (…) A szolgálat mindig a testvér arcát nézi, érinti az ő testét, érzi az ő közelségét olyannyira, hogy nemegyszer „el is kell viselnie”, miközben segíteni próbálja. Ezért a szolgálat sosem ideológiai, minthogy nem eszméket, hanem személyeket szolgál.< (Uo.) (…)

Kedves testvérek, a szeretetparancsnak, amelyet Jézus tanítványaira hagyott, konkrét megvalósulása a betegekkel való kapcsolatban történik meg. Egy társadalom annál inkább emberi, minél inkább hatékonyan törődik a testvéri szeretet jegyében az esendő és szenvedő tagjaival. Törekedjünk e cél elérésére, hogy senki ne érezze magát egyedül, kirekesztve vagy magára hagyva.

Máriára, az Irgalmasság és a Betegek Anyjára bízom a betegeket, az egészségügyi dolgozókat és mindazokat, akik nagylelkűen segítik szenvedő testvéreiket. A Lourdes-i barlangból és szerte a világon számos más szentélyéből Ő támogassa hitünket és reménységünket, és segítsen abban, hogy testvéri szeretettel viseljük gondját egymásnak. Mindenkinek szívből küldöm áldásomat.”