Kovács József diakónus gondolatai a szolgálatról

A szolgálat az Istenszerető ember alapvető tulajdonsága, amely által felismerhetővé, tapasztalhatóvá válhat Isten csodálatos terve a világban. Az ószövetség embere többféle szolgálatot különböztetett meg, az emberi élet különböző területein elvégezhető munkák sokaságától a szolgálatokon át az Istennel való kapcsolatot is beleértve, sőt a templomi kultusszal összefüggő kapcsolatot is a szolgálat szóval fejezte ki. Az emberi szolgálatot, amely másik emberre irányul az ószövetség legtöbbször negatívan értelmezi, itt felidézhetjük a királyok szolgálatáról szóló ószövetségi részeket, valamint mikor egyik nép a másiknak szolgája lesz, de Jézussal teljesen ésszerű értelmet nyer a szolgálat. Szolgálatunk történhet az oltárnál, az oltár körül, a munkahelyünkön, családunkban a helyes szolgálatot Jézus alázata által tapasztalhatjuk meg. Ő mondja „mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” (Jn 13, 15-17) Így szolgálatunkat nem önzés és a felszínesség jellemzi majd, hanem a lehajoló, lábat megmosó, Krisztust meglátó szeretet. Az ilyen ember ismeri, sőt tudja Isten reá vonatkozó tervét, ismeri a rábízott talentumokat, használja őket, amely mások megszentelését szolgálja, valamint a szolgálót is gazdagítja, mint egy pohár víz a szomjazót. Erre az önzetlen magatartásra, jó cselekedetre épül a szolgálat, amellyel az ember az Isten iránti háláját fejezi ki, valamint az Istenismeretnek azt a tényét, hogy Isten nem önmagáért él. A szolgálat által tudjuk teljesíteni és megérteni Jézus azon kérését, amely így szól: “Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48)

Kovács József