SZENTÍRÁSI IDÉZETEK:

„Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne.”
(Zsolt 27,10)

„S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig!”
(Mt 28,20b)

„Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.”
(Jel 3,20)

„Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és felkarol győzedelmes jobbom.”
(Iz 41,10)

„A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt.”
(Kiv 20,21)

„Hozzád emelem lelkemet, Uram, Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik.”
(Zsolt 25,1-3)

„Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény.”
(Zsolt 25,16)

„Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám! Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel.”
(Zsolt 105,4-5)

„Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el és nem hagy cserben. Ne félj és ne csüggedj!.”
(MTörv 31,8)

„Éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.”
(Tit 2,12b-13)

„A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.”
(Fil 3,20-21)

„Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz, ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Éleszd fel hatalmad, jöjj és szabadíts meg, Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekültünk.”
(Zsolt 80,2-4)

„Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el (…) Hiába szőtök terveket: úgyis meghiúsul. Hasztalan hoztok határozatot: nem valósul meg. Mert velünk az Isten.”
(Iz 7,14; 8,10)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
(Jn 3,16)

„Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból.”
(Lk 1,78)

JAVASOLT IMÁDSÁGOK:

Úr Jézus Krisztus! A puszta csöndjében és a getszemáni éjszakában megszentelted az emberi magányt. Szíved szeretetét sugározd azokra a fiaidra és lányaidra, akik a halál, emberi bűn, vagy szerencsétlenség miatt magányosan járják életük útját. Mutasd meg nekik jóságosan a csendességben töltött idő kegyelmi értékét és az imádság által Hozzád kapcsolódó élet boldogságát. 'Ne rejtsd el előlük arcodat!' Hívd meg mindnyájukat arra, hogy tanúságot tehessenek az Isten barátságával töltekező napok bensőséges öröméről. Ezzel figyelmeztetve minden embert az igazi boldogság mibenlétére, ami nem más, mint részvétel a Szentháromság életében, aki Atya, Fiú és Szentlélek, él és uralkodik mindörökkön örökké. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

ELMÉLKEDÉSRE AJÁNLOTT:

„Szeretteim az Úrban, ti tudjátok, hogy a parancsok megszegése után a lélek nem képes felismerni Istent, hacsak nem szakad el az emberektől és minden foglalatosságától. Akkor látja meg ellenségét, amikor ellenáll neki. Látva, hogy ellenfele küzd ellene, és ha legyőzte azt, még magával is időnként küszködik, ekkor Isten lakik benne és szomorúsága örömre és ujjongásra fordul. Ha viszont a harcban alul marad, szomorúság jön rá és lanyhaság, sok szenvedéssel együtt különböző bajok, terhes gondok. Ezért az atyák a remeteségben olyan életet folytattak, mint a Tisbéből való Illés vagy Keresztelő János. Ne gondoljátok, hogy ezek azért voltak, és ez okból kaptak Istentől erőt, hogy bennük lakjék. Akkor küldte őket Isten az emberek közé, miután az összes erényeket elnyerték, és így Isten megbízottai lehettek és gyógyíthatták az emberek betegségeit. A lelkek orvosai voltak, és azok betegségeit akarták gyógyítani. Időnként valamilyen okból a magányból kiragadva küldettek az emberekhez, de végleg csak akkor, amikor a saját betegségeikből már kigyógyultak. Nem lehetséges ugyanis, hogy valaki az emberek épülésére küldessék, amikor még gyengeségekkel van tele. Akik útra indulnak, mielőtt még elérkeztek volna a tökéletességre, azokat a saját akaratuk vezeti, nem pedig Isten akarata. Isten ugyanis ilyenekről mondja feddően: Nem küldtem ezeket, mégis szaladtak (Jer 23, 21). Ezért azután nemcsak saját lelküket nem tudják megőrizni, de másokét sem tudják építeni.
Akiket Isten küld, nem szívesen hagyják el a csendességet. Tudják ugyanis, hogy az isteni erőt a csendességben szerezhetik meg. De hogy ne olyanok legyenek, mint akik a Teremtőnek nem engedelmeskednek, siettek a lelki építésre a Teremtőt követve, ahogyan az Atya küldte a Fiút az égből, hogy meggyógyítsa az emberek minden betegségét és gyengeségét. Így van ez megírva: A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá (Iz 53, 4). Ezért aztán mindazok a szentek, akik az emberekhez járnak, hogy meggyógyítsák őket, mindenben a Teremtőt utánozzák, hogy méltók legyenek Isten fogadott fiaivá lenni; és ahogy az Atya és a Fiú, ők is úgy legyenek örökkön-örökké.
Íme, szeretteim, megmutatom nektek a csendesség erejét, hogy milyen gyógyító ereje van és mennyire tetszik Istennek. Ezért írtam nektek, hogy erősnek mutatkozzatok abban a dologban, amelyben munkálkodtok, és tudjátok meg: a csendesség révén nyerte el mindenki, hogy isteni erő lakjék benne; ezért mutatta meg nekik a mennyei misztériumokat, és az ő erejével száműzték magukból ennek a világnak minden bűnösségét. És aki ezeket írja nektek, az ő segítségével jutott el ebbe az állapotba.
Korunkban sok remete van, akik a magányban nem tudtak kitartani, mert nem tudták legyőzni önakaratukat. Ezért aztán mindig az emberek között időznek, mert nem tudják magukat megvetni, az embereket nem tudják elkerülni és a harcot folytatni. Elhagyva a magányt rokonaiknál vigasztalódnak egész életükben. Ezért aztán nem méltók az isteni édességre, sem arra, hogy bennük lakozzék Isten ereje. Amikor megjelenik nekik erejével, azt találja, hogy a világnak ebben a házában keresik a vigaszt a test és a lélek szenvedélyében, ezért nem tud leszállni rájuk az Isten vigasztalása, ereje. Aztán a pénz, a hiú dicsőségvágy és a lélek mindenfajta gyengesége és elfoglaltsága akadályozza őket, hogy az isteni erő rájuk szálljon.
Ti azonban legyetek erősek abban, amire elköteleztétek magatokat. Aki a magányból eltávozott, nem tudja legyőzni szenvedélyeit, nem tud harcolni ellenségeivel szemben, mert szenvedélyei uralkodnak rajta. Ti azonban legyőztétek már szenvedélyeiteket, és veletek van az Isten ereje.”
(Szent Ammonius remete leveléből. Imaórák Liturgiája, III. kötet, Szent Charbel Makhlouf áldozópap emléknapja. p. 1567—1569.)

„Gondolnunk kell még azokra az emberekre is, akik konkrét körülményeik miatt – melyekben kénytelenek élni, gyakran akaratuk ellenére – különösen közel állnak Jézus szívéhez, és ezért megérdemlik az Egyház megbecsülését és gondoskodását, különösen a lelkipásztorok részéről: a nem házasságban élő emberek sokaságára. Sokan közülük emberi család nélkül maradnak, gyakran szegénységük miatt. Vannak, akik ezt az élethelyzetet az evangéliumi boldogságok szellemében, Istent és a felebarátot példás módon szolgálva élik meg. Mindannyian találjanak nyitott ajtóra a „családegyházaknál” és annál a nagy családnál, ami az Egyház. „Senki nincs család nélkül ezen a világon: az Egyház mindannyiunk otthona és családja, különösen azoké, akik »fáradoznak és az élet terheit hordozzák« (Mt 11,28).”
KEK 1658 (vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 85.)